Katonai Mária Terézia-rend

A katonai Mária Terézia-rend (KMTR; németül: Militär-Maria-Theresia-Orden MMThO; franciául: L’Ordre militaire de Marie Thérèse) kitüntetést Mária Terézia magyar királynő, osztrák uralkodó főhercegnő alapította 1757. június 18-án, a hétéves háború egyik jelentős ütközetében, a kolíni csatában aratott osztrák győzelem alkalmából.

Indoklása szerint: „…a katonaállás iránti különös vonzalomból és az általa oly sok szorosan tanúsított hűség, vitézség és veszélyességnek kitüntető jutalmazására.”

A maga korában a világ legrangosabb katonai kitüntetésének számított. A 17 évvel korábban, 1740-ben, II. Frigyes által alapított porosz Pour le Mérite elnyerésénél sem voltak annyira szigorúak a feltételek, mint a KMTR esetén.

A rend osztályai

A rend alapításakor két osztályú volt (nagykereszt és lovagkereszt). 1765-től II. József császár a nagykereszthez csillagot alapított, és három fokozatúvá alakította át a rendet. Ekkor született a középső fokozat, a középkereszt.

Fontos kiemelni, hogy a fokozatok között valójában nincs sorrend és különbség, pusztán a kitüntetett beosztását tükrözi. Minél magasabb katonai alakulatot vezet, annál magasabb osztályt ítélhettek meg számára.

Az odaítélés szabályai

A kitüntetést olyan katonatisztek nyerhették el – vallásra és származásra való tekintet nélkül – akik nemcsak bátran helytálltak, hanem olyan önálló kezdeményezésű katonai teljesítményt mutattak fel, amely az egész ütközet kimenetele szempontjából kedvező eredményt hozott. A későbbiekben a nagykeresztet és középkeresztet reprezentációs célból is adták (külföldi uralkodók esetén).

A rendbe adományozásáról széles körű dokumentáció alapján – a kérelmező kérésére – a káptalan hozott döntést, amelyet aztán a rend nagymestere (a mindenkori uralkodó) hagyott jóvá. A rend nagymestere önállóan is adományozhatta a kitüntetést. Ha a kérelmező nem volt nemesi származású, kérhette nemessé emelését, valamint bárói rangot kaphatott. (Egyéb esetekben nemességet és bárói rangot egyidejűleg nem lehetett kapni, ez csak a rend kiváltsága volt.) Nemessé emelés esetén a rendtagok nemesi előnévként a fegyvertény helyét kapták (pl. uzsoki báró Szurmay Sándor, san Martino del Carsoi báró Heim Géza, Viktor Dankl von Kraśnik.)

Mária Terézia, hogy a kitüntetetteknek stabil anyagi hátteret biztosítson, úgy rendelkezett, hogy a rend életjáradékot folyósítson a mindenkori legidősebb rendtagoknak. Ha a kitüntetett a birodalom alattvalója volt, akkor a 20 legidősebb nagykeresztes 1500 forint, a 20 legidősebb középkereszttel rendelkező személy 600 forint, a 100 legidősebb lovagkeresztes 600 forint és a második 100 legidősebb lovagkeresztes 400 forint éves életjáradékban részesült. Az özvegyek életük végéig a kitüntetett járadékának felére voltak jogosultak.

Fontos hangsúlyozni, hogy a rend mindig kis számban, csak valódi érdemek elismerésére adományoztatott. 1757–1931 között 50 káptalani ülést tartottak, amelyek során 4392 kérvényt bíráltak el. Ennek alapján 26 nagykeresztet, 44 középkeresztet és 762 lovagkeresztet adományoztak. Az uralkodó (nagymester) káptalani döntés nélkül is adományozhatott. Ilyen módon 20 nagykereszt, 67 középkereszt, 153 lovagkereszt került kiadásra. Ezen felül külföldieknek adományoztatott még 15 nagykereszt, 29 középkereszt és 127 lovagkereszt.

A rend 1919-ben, a Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásával Ausztriában megszűnt, a rend káptalanja azonban még az időközben elhalálozott utolsó nagymester IV. Károly rendelkezése értelmében egészen 1931-ig végezte az első világháborús kitüntetési kérelmek elbírálását. A kitüntetést fennállásának 174 éve alatt összesen 1243 esetben ítélték oda.

Ő Felsége IV. Károly király
a Katonai Mária Terézia Rend nagymesterének 1919. március 23-án kelt, a rendirodához intézett legfelsőbb parancsa:
„Az adott viszonyok meggátolnak abban, hogy a Rend alapítólevelében gyökerező a Katonai Mária Terézia Rend alapszabályai értelmében Engem megillető nagymesteri jogokat mindenkor teljes mértékben gyakoroljam. Minthogy azonban Én a Rend érdekeinek és tagjai alapítványjogi igényeinek állandó megóvását melegen szívemen viselem, elrendelem, hogy Engem ebben a feladatban a Rend kancellárja helyettesítsen. Elvárom, hogy a Rend ügyei – változott viszonyok adta körülmények figyelembevétele mellett – szigorúan a rendi alapszabályok és az Én, illetve a nagymesteri méltóságban Istenben boldogult elődeim által kibocsátott rendeletek és irányelvek értelmében tovább vezettessenek. Kívánom azonban, hogy valamennyi fontos rendelkezés tudomásomra adassék.
Eckartsau, 1919. március 23-án.”

– Károly s.k.

9 fő a rend mindhárom osztályát elnyerte, 87 személy pedig két osztálynak is tulajdonosa volt. A rend csak háborús időszakban volt kiadható. Néhány alkalommal különleges gyémántdíszítményt is adományoztak.

A Horthy-korszakban Petrichevich György nyugállományú ezredes széles körű kutatásaira alapozva 1931. október 15-én magyar rendként határozták meg a Katonai Mária Terézia-rendet. Ennek a kutatásnak a célja az volt, hogy találjanak olyan hivatkozási alapot, amely alapján fel lehetett támasztani a rendet. A legfőbb érv, ami ezt támasztotta alá, hogy Mária Terézia szuverén uralkodói címe egyedül a magyar királyi címe volt és így mint magyar királynő alapította a Katonai Mária Terézia-rendet. Minden más uralkodói címe férjével Lotaringiai Ferenccel közös volt.

Kedves dr. vitéz Imrédy!
Az ősi magyar katonai erények megbecsülésétől áthatva, történelmi hagyományainkhoz való változatlan ragaszkodás mellett elhatároztam, hogy Mária Terézia apostoli magyar királynő által a hadügy fejlesztése érdekében az eszességgel párosult rendkívül bátor haditettek jutalmazására 1757. évben alapított Katonai Mária Terézia Rend jelvényei a jövőben is folytatólagosan adományoztassanak. Ezért az 1920. évi I. tc.-ben gyökerező jogomnál fogva elrendelem, hogy a Katonai Mária Terézia Rend alapszabályaihoz a következő új függelék csatoltassék: "Mindaddig, amíg Magyarországon a királyi hatalomban foglalt jogokat a fennálló törvények értelmében a kormányzó gyakorolja, a Rend nagymesterének teendőit Magyarországon az ország kormányzója látja el." Egyébként a Rend alapszabályait Magyarországon a változott viszonyoknak megfelelően kell alkalmazni.
Budapest, 1938. november 4-én.

– Horthy s.k., dr. vitéz Imrédy Béla s.k. Honvédségi Közlöny

Ettől kezdve újraadományozható kitüntetéssé vált. 1938. után azonban csak egyetlen esetben adományoztak lovagkeresztet. A kitüntetett Oszlányi Kornél vezérőrnagy, a Magyar 2. hadsereg 9. (nagykanizsai) könnyű hadosztály parancsnoka, aki egységével utoljára vált le 1943 januárjában a doni arcvonalról.

Dálnoki Miklós Béla 1945. júniusában szüntette meg a rendet, mint az Ideiglenes Nemzeti Kormány elnöke. Érdekesség, hogy korábban ő maga is folyamodott a rendbe való felvételéért, de a káptalan nem ítélte meg számára.

A rend tulajdonosai között magas volt a magyar személyek száma, az összes adományozás harmada úgynevezett magyarországi honos személyekhez kapcsolódott.

A rendjel leírása

A rend jelvénye nyolcszögletű, széles végekkel és arany szegéllyel készült, fehér zománcozott aranykereszt, közepén kerek pajzzsal (piros mezőn fehér csíkkal), a szélén arany betűkkel a FORTITVDINI (a vitézségnek). Hátoldalán a M.T.F. (Maria Theresia Franciscus) monogram áll zöld keretben arany betűkkel.

Bizonyos típusokon a feliratot egy arany csillag fogja össze. A rend szalagja piros-fehér-piros, a királyi ház színei.

A nagykeresztet 10 cm széles szalagon a jobb válltól a bal csípőig helyezve viselték. Ehhez a bal mellen viselendő csillag is tartozik, mely a keresztnek egy nagyobb példánya és ahol a fehér zománc helye gyémántokkal van kirakva. A kereszt mögött zölddel zománcozott babérkoszorú helyezkedik el.

Egyenruhán a középkereszt nyakban, a lovagkereszt a legfelsőbb gomblyukban szalagon viselendő.

Gyémántdíszítmény

Egyes rendtagok az érdemeik különös elismerésére az uralkodótól a rendjelhez a gyémántdíszítményt kapták. A Katonai Mária Terézia Rend fennállása alatt 6 esetben adományoztak gyémántdíszítményt.

Ernst Gideon von Laudon (báró) tábornagy (1716–1790), a nagykereszthez
Frigyes Józsiás szász–coburg–saalfeldi herceg (1737–1815) herceg tábornagy, a nagykereszthez
Károly főherceg, magyar királyi herceg, tábornagy (1771–1847), a nagykereszthez 1843-ban
Sternberg Lipót (gróf) lovassági tábornok 1899-ben, a lovagkereszthez
Johann von Appel (báró) lovassági tábornok 1903-ban, a lovagkereszthez
Fejérváry Géza (komlóskeresztesi báró) gyalogsági tábornok (1833–1914) 1909-ben, a lovagkereszthez